40. fejezet

Anyáék beleegyeztek az esküvőbe. Nagyon boldog voltam. Az idő egyre gyorsabban telt. Az esküvő időpontja már ki volt tűzve ami pedig Július 4-e volt. Mindenki készülődött. Az esküvő napján eltűnt SungGyu. Már nagyban ott vártam a helyszínen de ő csak 1 órás késéssel érkezett meg. Dugóba keveredett. Én meg már azt hittem, hogy az esküvő napján gondolja meg magát. De ezt leszámítva nagyon tökéletes volt minden. A suliban átvettem SungGyu helyét. Így én tanár lettem ő pedig maradt énekes. De pár hete előléptettek igazgató helyettessé. Így több fizetést kapok. Ami az én pénzem lesz. Mert nem egyesítettük a kasszánkat. Így mindkettőnk külön foglalkozik a pénzügyi dolgokkal. Nagyon boldogok vagyunk. Egyszerűen imádom SungGyut! Csodálatos sőt.... tökéletes pasi. Erre vártam már kicsi korom óta. Egy jó pasit találjak magam és azt pedig megtartom életem végéig.
                                         ~The End!~

39. fejezet

-Köszönöm. –hajolt meg mélyen. SungGyu rám nézett majd elmosolyodott.
-Michi csókold már meg! Mi a kocsinál leszünk. –mondta anya mosolyogva. Miközben egy kicsit SungGyu felé tolt.
-Jó nem soká megyek. –mondtam. Odaléptem SungGyuhoz majd átkaroltam a nyakát és hosszan megcsókoltam.
-Szeretlek Michi! –mondta.
-Szeretlek! Veled akarok lenni.... Örökre! –mondtam majd újra megcsókoltam.
-Menj haza és bontsd ki az ajándékomat. –mondta mosolyogva.

-Majd veszek neked valamit. –mondtam.
-Nem kell. Nekem elég volt ez a kis kalandunk a szertárban. –mondta majd megcsókolt.
-Majd felhívlak telefonon. –mondtam.
-Jól van. Most menj nem akarom, hogy megharagudjanak a szüleid. –mondta.
-Nem fognak. –mondtam mosolyogva.
-Szeretlek! –mondta majd megcsókolt.
-Szeretlek! –mondtam majd elindultam a kocsihoz. Beszálltam majd hamar haza is értünk. Felsiettem a szobámba majd elővettem az ajándékot a táskámból. Mellette még találtam egy kis dobozt. Kibontottam a csomagot és egy Infinite Destiny album volt. Mellette egy óvszer? Ezt miért tette oda? Majd kibontottam a dobozt. Egy gyönyörű szép gyűrű volt benne. Pár óra múlva amikor fel akartam volna hívni SungGyu pont akkor lépett be a szobámba.
-Szia! –vigyorgott.
-SungGyu mik ezek? –kérdeztem miközben a gyűrűre és az óvszerre mutattam.
-Az óvszer az az amikor a férfi mosdóba utánam jöttél és a melled közül kivetted. Ez még az. Megtartottam. –vigyorgott. Aztán lefagyott az arcáról a mosoly. Odalépett hozzám majd magához húzott és átkarolta a derekamat. –A gyűrű pedig.... Szeretném ha a feleségem lennél Michi. Nagyon szeretlek és veled akarom leélni az életemet.
-O-okés.... –mondtam.
-Szóval? Igen vagy nem? –kérdezte egy kis reménységgel.
-Te, hogy kérdezhetsz ilyet? –kérdeztem idegesen majd eltoltam magamtól. –Még szép, hogy leszek a feleséged.
-Michi.... –mondta majd megcsókolt. Felhúzta az ujjamra a gyűrűt majd lementünk anyáékhoz.

38. fejezet

Aztán visszamentem SungGyu szertárába. Elvettem a táskámat. Ő csak vigyorgott valamin. Nem értettem micsodán.
-Figyelj SungGyu! Nekem most vissza kell mennem az igazgatóihoz. Anyáék biztos végeztek már. –mondtam.
-Visszakísérlek. –mondta. SungGyu elindult az ajtó felé. Én egy kicsit hezitáltam majd megfogtam a kezét magam felé fordítottam és hosszasan megcsókoltam. –Ah.... Ne....
-Miért? –kérdeztem.
-Mert így totál felizgatsz. –mondta.
-Na és így? –kérdeztem majd újra megcsókoltam. Nyelvemet áttoltam ajkai között. Simogatni, ízlelgetni kezdtem puha nyelvét. Közben a kezem levándorolt férfiasságához. Simogatni kezdtem a ruhán keresztül.
-Te most kikezdesz a tanároddal? –kérdezte mosolyogva.
-Igen. Kérem büntessen meg. –mondtam majd felültem az asztalra.
-Ez most hosszú szünet? –kérdezte.
-Igen az. –mosolyogtam.
-Akkor mire várunk? –kérdezte. Bezárta az ajtót majd nekem esett. Elkezdte csókolgatni a nyakamat. Levette rólam a cipőt majd a nadrágot. Lehúzta a nadrágját majd a bugyimat. Egy ideig simogatott majd lehúzta a boxerét felhelyezte az óvszert majd belém hatolt. Magamhoz öleltem majd elkezdtem halkan a fülébe nyögni. SungGyut ez még jobban felizgatta és erősebben nyomott. Végül felemelt és leült az egyik székre. Amikor elhelyezkedett a kezét a hátamhoz tette. Mozogni kezdtem közben csókoltam SungGyu nyakát. Néha megharaptam vagy megszívtam. Egy idő után elélveztünk. Pár perc kellett ahhoz, hogy minden visszatérjen a normális kerékvágásba. Ez után felöltözünk. Megcsókoltuk egymást majd kimentünk a szertárból. Még mindig szünet volt. Az ebéd szünet mindig hosszú. Visszamentünk az udvarra. Leültünk egy padra majd beszélgetni kezdtünk. Aztán jöttek anyáék.
-Mehetünk? –kérdezte anya.
-Igen. –mondtam majd felálltam. Elindultunk majd SungGyu utánunk szólt.
-Uram kérem várjon. –szólt SungGyu. Megálltunk majd hátra fordultunk. SungGyu odajött hozzánk majd rám nézett.
-Mondjad fiam. –mondta apa.
-Sajnálom ezt az egészet. Nem akartam ezt tenni a lányukkal. Szeretem sőt imádom. Nem akarok tőle elválni. Michi ez alatt a pár hét alatt az életem részévé vált. Már nem tudom elképzelni magamat nélküle. Ő adott nekem mindenhez erőt. Csak miatta volt kedvem bejönni az iskolába. Meg az egész naphoz miatta volt kedvem mert tudtam, hogy láthatom és újra érezhetem csókjait, érintéseit. Szeretem és tényleg sajnálom ami történt. –mondta.
-Semmi baj! Michi is nagyon szeret téged. Még a történtek ellenére is. –mondta anya mosolyogva.
-Nem akartunk titeket elválasztani egymástól. Mi tudjuk, hogy igazán szereted a lányunkat. –mondta apa.