-Figyelj SungGyu! Nekem most vissza kell mennem az igazgatóihoz. Anyáék biztos végeztek már. –mondtam.
-Visszakísérlek. –mondta. SungGyu elindult az ajtó felé. Én egy kicsit hezitáltam majd megfogtam a kezét magam felé fordítottam és hosszasan megcsókoltam. –Ah.... Ne....
-Miért? –kérdeztem.
-Mert így totál felizgatsz. –mondta.
-Na és így? –kérdeztem majd újra megcsókoltam. Nyelvemet áttoltam ajkai között. Simogatni, ízlelgetni kezdtem puha nyelvét. Közben a kezem levándorolt férfiasságához. Simogatni kezdtem a ruhán keresztül.
-Te most kikezdesz a tanároddal? –kérdezte mosolyogva.
-Igen. Kérem büntessen meg. –mondtam majd felültem az asztalra.
-Ez most hosszú szünet? –kérdezte.
-Igen az. –mosolyogtam.
-Akkor mire várunk? –kérdezte. Bezárta az ajtót majd nekem esett. Elkezdte csókolgatni a nyakamat. Levette rólam a cipőt majd a nadrágot. Lehúzta a nadrágját majd a bugyimat. Egy ideig simogatott majd lehúzta a boxerét felhelyezte az óvszert majd belém hatolt. Magamhoz öleltem majd elkezdtem halkan a fülébe nyögni. SungGyut ez még jobban felizgatta és erősebben nyomott. Végül felemelt és leült az egyik székre. Amikor elhelyezkedett a kezét a hátamhoz tette. Mozogni kezdtem közben csókoltam SungGyu nyakát. Néha megharaptam vagy megszívtam. Egy idő után elélveztünk. Pár perc kellett ahhoz, hogy minden visszatérjen a normális kerékvágásba. Ez után felöltözünk. Megcsókoltuk egymást majd kimentünk a szertárból. Még mindig szünet volt. Az ebéd szünet mindig hosszú. Visszamentünk az udvarra. Leültünk egy padra majd beszélgetni kezdtünk. Aztán jöttek anyáék.
-Mehetünk? –kérdezte anya.
-Igen. –mondtam majd felálltam. Elindultunk majd SungGyu utánunk szólt.
-Uram kérem várjon. –szólt SungGyu. Megálltunk majd hátra fordultunk. SungGyu odajött hozzánk majd rám nézett.
-Mondjad fiam. –mondta apa.
-Sajnálom ezt az egészet. Nem akartam ezt tenni a lányukkal. Szeretem sőt imádom. Nem akarok tőle elválni. Michi ez alatt a pár hét alatt az életem részévé vált. Már nem tudom elképzelni magamat nélküle. Ő adott nekem mindenhez erőt. Csak miatta volt kedvem bejönni az iskolába. Meg az egész naphoz miatta volt kedvem mert tudtam, hogy láthatom és újra érezhetem csókjait, érintéseit. Szeretem és tényleg sajnálom ami történt. –mondta.
-Semmi baj! Michi is nagyon szeret téged. Még a történtek ellenére is. –mondta anya mosolyogva.
-Nem akartunk titeket elválasztani egymástól. Mi tudjuk, hogy igazán szereted a lányunkat. –mondta apa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése