2013. november 30., szombat

37. fejezet

Kimentem az udvarra. Leültem az egyik padra majd elkezdtem gondolkodni. Magán tanuló vagyok.... Nem fogok többet a barátaimmal találkozni. Sok szabadidőm lesz. Foglalmam sincs mivel töltsem el. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki mögém áll és megfogja a vállamat. Hátra néztem majd felálltam.
-Jó téged is látni. –mosolygott.
-Most mennem kell. –mondtam majd indulni készültem de megfogta a kezemet.
-Kérlek beszéljünk egy kicsit! –mondta.
-SungGyu.... –kezdtem.
-Csak 5 perc lesz. –mondta. –Kérlek!
-Na jó. –mondtam majd visszaültem. SungGyu leült mellém.
-Figyelj! Én nem akarom ezt. Ha úgy akarod akkor szakíthatunk. Ezt most nem azért mondom mert már nem szeretlek mert imádlak! De ezek után már kétlem, hogy együtt szeretnél velem lenni. Nyugodtan elmondhatod nekem ha már nem szeretsz. –mondta.
-Várj! Te honnan veszed, hogy már nem szeretlek? –kérdeztem.
-Miért szeretsz? –kérdezte.
-Az nem kifejezés. Én attól, hogy magán tanuló lettem ugyanúgy szeretlek! –mondtam mosolyogva.
-Michi.... ez most komoly? –kérdezte ledöbbenve.
-Igen SungGyu szeretlek! –mondtam. SungGyu közel hajolt majd amikor megakart volna csókolni elhajolt. –Ezt most nem mondod komolyan?


-Gyere velem! –mondta mosolyogva majd ajkába harapott.
-Minek? –kérdeztem.
-Van egy meglepetésem. –mosolygott. Felálltam majd követtem SungGyut. Bevezetett a szertárjába. Már megint mire készül?
-SungGyu.... Mire készülsz? –kérdeztem. Odament az asztalához majd megfogott egy kis csomagot.
-Ez a tied. –mosolygott.
-De miért? –kérdeztem.
-Ma vagyunk 2 hónaposak. –mondta.
-Úristen. Tényleg! Sajnálom SungGyu, hogy én vettem neked semmit. Csak tudod annyira kiment a fejemből. –mondtam.
-Nem kell semmit sem venned. Nekem elég vagy te is. –mosolygott. Odajött hozzám majd a kezembe nyomta a csomagot. –Tedd el a táskádba és majd otthon nyisd ki!
-Hát jó. De figyelj megfognád a táskámat? Elmegyek a mosdóba. –mondtam. Odaadtam SungGyunak a táskámat majd elmentem a mosdóba.

2 megjegyzés: