36. fejezet

A ruhám!

Szakadó esőbe elindultam haza. Hazamentem és egyből befeküdtem az ágyamba aludni. Úgy pár óra múlva fel is keltem. Egész nap nem csináltam semmit így a napom hamar eltelt. Egyszer csak haza jöttek anyáék. Lementem hozzájuk és beszélgettünk. Elmondtam nekik mindent. Nagyon meglepődtem azon, hogy anyáék nem tiltottak el SungGyu. Aztán felmentem a szobámba, elmentem zuhanyozni majd lefeküdtem aludni. Másnap anya felkeltett, hogy bemenjünk a suliba. Nem volt semmi kedvem. De felvettem egy fekete hosszú nadrágot, egy fehér atlétát, egy szürke zakót egy fekete magassarkút és egy nap szemüveget. Egy kicsi szájfényt vittem fel ajkaimra majd össze fogtam a hajamat. Aztán beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Amikor megérkeztünk miért is ne szünet volt. Mindenkit leküldtek a teremből. Bementünk a suliba levettem a szemüvegemet. Mindenki megnézett.... Nem értem mi olyan érdekes rajtam. Az igazgató felé vettük az irányt majd anyáék bementek. Nekem kint kellett maradnom.
-Michi! –szólt Rachel majd odajött hozzám.
-Mi van? –kérdeztem.
-Miért kellett bejönniük a szüleidnek? –kérdezte.
-Nem mindegy? Most minek foglalkozol velem? Tegnap semmibe néztél most meg már így aggódsz? –kérdeztem. –Nem értelek téged.
-Junie és Kim azt mondta nekem és ChiHoonnak, hogy a barátok leszünk ha beköpünk téged. De csak átvert. –mondta lehajtott fejjel.
-Miért nem gondolkodtál előre? Junieba nem szabad megbízni. –mondtam.
-Most már tudom. –mondta.
-Rachel.... Michi! –jött oda hozzánk ChiHoon.
-Szia édes! –mondta Rachel majd megcsókolta ChiHoont. Én csak sóhajtottam egy nagyot majd elnéztem.
-Michi.... minden rendben van? –kérdezte ChiHoon.
-Úgy nézek ki, mint akinek minden rendben van? Elcsesztétek az életemet! –mondtam idegesen majd ott hagytam őket.