Lementem majd leültem a nappaliba a kanapéra. SungGyu is leült mellém. Én rámásztam és a combjára ültem.
-Nem bírsz magaddal? –kérdezte mosolyogva. Nem mondtam semmit csak szorosan magamhoz öleltem. –Michi? Mi a baj van? Olyan fura voltál haza úton is.
-Csak nem akarom, hogy próbálj. Szeretném ha veled tudnék lenni mindig. –mondtam.
-De velem lehetsz. Tudod, hogy szeretlek és én is mindig veled akarok lenni. De vannak olyan dolgok amiket nagyon akarunk és nem tudjuk megszerezni. –mondta.
-SungGyu ez nagyon bölcsen hangzott. –nevettem.
-Ejj.... Ne nevess. –mosolygott majd megcsókolt.
-Miért ne? –kérdeztem mosolyogva.
-Mert megbüntetlek. –mosolygott.
-Még, hogy én nem bírok magammal. –mosolyogtam majd megcsókoltam.
-Szeretlek! –mondta.
-Ez nem ért váratlanul! –vigyorogtam majd megcsókoltam.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése