32. fejezet

SungGyu kiment a szobából majd idegesen becsapta maga után a bejárati ajtót. Én levetkőztem majd elmentem zuhanyozni. Elpakoltam hétfőre majd lefeküdtem aludni. Egész idő alatt csak forgolódtam az ágyban. Nem tudtam elaludni. Folyton SungGyu járt a fejembe. Aztán hajnali fél 4kor rávettem magamat az alvásra. Szokásosan fél 6kor keltem. 2 és fél órát aludtam. A szemem majdnem leragadt. A fáradtságtól majdnem összeestem. A reggeli készülődésemet próbáltam minél tovább húzni. SungGyu órájával kezdtünk. Nem akartam bemenni. De elkészültem és elindultam a suliba. Becsengetésre be is értem. SungGyu óráján nem bírtam ébren lenni így elaludtam. Aztán arra keltem fel, hogy az egyik osztálytársam megböki az oldalamat. Felnéztem majd megigazítottam a hajamat.
-Mi az? –kérdeztem.
-Az igazgató mondta, hogy menjél az irodájába. –mondta.
-Miért? –kérdeztem.
-Szerintem bajban vagy! –mondta.
-Miért? –kérdeztem ledöbbenve.
-Nem tudom. Csak annyit mondott, hogy menj az irodájába. –mondta.
-Okés. –mondtam. Megláttam Rachelt ahogy az iskola kis elkényeztetett lánykáival tipegett be a terembe. Végignéztek rajtam majd elkezdtek nevetni. –Rachel! Te tudod kivel mászkálsz?
-Kopj le! Menj az igazgatóhoz. SungGyukáddal már vár. –mondta Rachel.
-Rachel....! –hebegtem. –Mi van ChiHoonnal?
-A beállt a foci csapatba. –mondta.
-De utálja a focit. –mondtam.
-Mióta? –kérdezte.