-Szóval....? Mit nem értesz? –kérdezte.
-Mindent nem értek. –mondtam.
-Akkor kezdjük az elején. Gyere ülj ide és hozd a tankönyvedet is. –mondta. Odamentem hozzá majd leültem mellé. Ő rám nézett majd felállt. Elkezdte magyarázni az anyagot az első 4 anyagot hamar megértettem. Aztán jött a többi. SungGyu mögöttem volt. Felém hajolt és a két keze mellettem volt. Nyelni is alig bírtam. Aztán leült mellém. Szemeim először a könyvön voltak. Majd kezeire tévedt aztán szemeire és végül ajkaira vándorolt. Beleharaptam ajkamba majd visszanéztem a könyvre. Aztán újra SungGyu szemeire néztem. Ő is rám nézett megnyalta ajkait majd közelebb hajolt hozzám. Én is közelebb hajoltam majd SungGyu összeérintette ajkát az ajkammal. Elvesztettem önuralmamat majd belemarkoltam a hajába. SungGyu felállt, felemelt majd lelökte az asztalról a könyveimet és felültetett rá. Kigombolta az ingemet majd a nyakamat kezdte el csókolni. Átkaroltam a nyakát majd újra megcsókoltam. SungGyu hangosan felnyögött majd ajkamba harapott. Aztán végül megjött az eszem. Eltoltam magamtól SungGyut visszagomboltam az ingemet majd leszálltam az asztalról összeszedtem a könyveimet majd megfogtam a táskámat és kirohantam a házból. SungGyu utánam rohant. Megfogta a kezemet majd magához húzott.
-Kérlek SungGyu hagy.... –mondtam. –Nem kellett volna, hogy megcsókoljalak.
-Kár. Pedig nagyon élveztem. Ja és nem te csókoltál meg engem hanem én téged. –mondta.
-Az most lényegtelen. Nekem most mennem kell. Sajnálom majd találkozunk valamikor. –mondtam majd elindultam. Haza siettem majd felmentem a szobámba lepakoltam megcsináltam a házimat majd lementem vacsizni.Azután felmentem lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba.
-Michi.... –szólalt meg egy ismerős hang. Megfordultam majd megláttam, hogy SungGyu csak egy törölközőben áll előttem.
-Öö.... SungGyu vagyis tanár úr.... –mondtam zavartan.
-Nyugodtan hívj SungGyunak. –mosolygott. Oh anyám.... De cuki mosolya van. –Miért jöttél ide?
-Igenis tanár úr vagyis SungGyu. Csak azért jöttem mert nem értem a tantárgyát. –mondtam.
-Oh értem. Gyere be a dolgozó szobámba. –mondta.
-Nem már épp készültem menni. Gondolom most nincs türelmed hozzám vagyis elmagyarázni az anyagot. –mondtam.
-Nem gyere csak. Van türelmem. –mondta.
-Hát jó. De nem maradhatok sokáig. A szüleim nem tudnak semmiről. A telefonom pedig otthon van. –mondtam.
-Tessék itt van az én telefonom. Hívd fel a szüleidet. –mondta majd odatartotta a telefonját.
-Köszönöm. Csak egy perc lesz. –mondtam. Elvettem a telefonját majd felhívtam anyát. Mondta, hogy csak vacsorára érjek haza. Közben bementem SungGyuval a dolgozó szobájába. Eltűnt egy időre aztán egy hosszú bemelegítő nadrágba és egy izom pólóba tért vissza.
-Kész is vagy? –kérdezte.
-Igen és nagyon köszönöm. Anyukám azt mondta, hogy vacsira érjek haza. –mosolyogtam.
Amikor odaértem bekopogtam. Majd egy egész aranyos srác nyitott ajtót. Először csak értetlenül nézett rám. Végig néztem rajta és hát.... elég aranyos volt.
-Jó napot! Miben segíthetek? –kérdezte.
-Annyeong! Én Park Hye Min vagyok. Kim SungGyu itthon van? Az egyik tanítványa vagyok. –mondtam.
-Oh persze itthon van. Én Lee Howon vagyok de csak hívj Hoyanak. Gyere be! –mondta. Beljebb mentem majd Hoya a nappaliba vezetett. Leült a kanapéra a többi sráchoz. Én csak megálltam.
-Szia! Mi vagyunk az Infinite. SungGyuval együtt. –mondta az egyik. –Én DongWoo vagyok. Ő SungJong, ő MyungSoo, ő WooHyun, ő SungYeol és SungGyu a tagok.
-Oh értem. Nagyon örülök srácok. –mondtam. –De hol van a tanár úr?
-Hogy SungGyu? Miért hívod tanár úrnak? De ha jól tudom zuhanyzik. –mondta MyungSoo.
-Csak nem engedte meg senkinek, hogy tegezzék így tanár úr. –mondtam.
-Mikor születtél? –kérdezte Hoya.
-1991. Április 14. –mondtam.
-Oh.... Hoya, WooHyun és SungYeol számára akkor szabad az út. –mondta DongWoo.
-Szuper.... Én most megyek is. Nem akarlak titeket zavarni. A tanár úrnak nem hiszem, hogy lenne hozzám türelme. –mondtam.
-Oké. Kikísérjelek? –kérdezte SungJong.
-Nem kell. Kitalálok. –mondtam majd elindultam az ajtó felé.
Hamar eltelt az óra de csak azért mert tényleg próbáltam a tantárgyra figyelni. Rachel csendben maradt és ő is próbált figyelni. Amikor kicsengetett összepakoltunk majd odamentünk a tanárhoz. Elmentünk a szertárába majd becsukta az ajtót.
-Mégis miért kellett beszélni az én órámon? Óra után nem ért rá? –kérdezte.
-Sajnáljuk tanár úr. Nem akartuk. –mondta Rachel.
-Mi volt ilyen fontos amit közölni kellett egymással? –kérdezte.
-Tetszik tudni pasik meg ilyenek.... –mondta Rachel. Én csak némán figyeltem.
-Mi volt olyan vicces? –lépett elém. Én felnéztem majd gyönyörű barna szemeivel találkoztam.
-Öm.... Tanár úr semmi. Csak Rachel olyat mondott amitől elnevettem magam. Sajnálom tanár úr. –mondtam majd mélyen meghajoltam. –Sajnálom!
-Semmi baj. –mondta majd megérintette a vállamat és mélyen a szemembe nézett. –Csak legközelebb ne forduljon elő.
-Igen is tanár úr. –mondtam.
-Most elmehettek. –mondta. Kisiettünk Rachellel majd bementünk az utolsó óránkra. Hamar vége lett majd haza indultunk. Rachellel elmentünk egy kávézóba megittunk egy tejes kávét majd elindultunk haza. Én inkább a tanár úrhoz vettem az irányt.
Park Hye Min vagyok de a barátaim csak Michinek hívnak. Fél japán fél koreai vagyok. 1991. Április 14-én születtem Tokióban de Szöulba költöztünk még amikor 4 éves voltam. Egy kicsit nehezen tanultam meg a koreai nyelvet így általános suliban belém kötöttek. Egyébként a szüleim nagyon jó munkát kaptak itt Koreában és a fizetésük is nagyon jó. Így sok fizetést kaptak és elég nagy lábon tudtunk élni. Ezért nem volt valami sok barátom sőt nem is volt. Közép sulira végre megtanultam normálisan a koreai nyelvet. Előkészítős suliba mentem így sokkal jobban erőltették az angolt. Amikor ebbe a suliba mentem teljesen megváltozott az életem. Egy nap amikor felkeltem nagyon fáradt voltam mert egész este tanultam. Felöltöztem az egyen ruhába, lementem, megreggeliztem, fogat mostam és apa elvitt a suliba. Amikor odaértünk kiszálltam a kocsiból majd elköszöntem apától és bementem a suliba. Mivel én előkészítős vagyok így 4 év helyett 5 évet járok suliba. Már a 3. évemet járom ebben a suliban. Szerencsére eddig totál kitűnő voltam fél évkor is és év végén is. Viszont ebben az évben nem értettem egy tantárgyat. A tanár úr is tehet erről meg én is majd a tantárgy is. A tanár úr azért mert olyan helyes pasi és csak 2 évvel idősebb, mint én. Úgy hívták, hogy Kim SungGyu. Olyan rohadt szexi és az az egyenruha rajta is.... Ajaj.... Én azért tehetek erről mert nem figyelek a tantárgyra hanem a pait nézem folyton. A tnatárgy pedig nem tudja lekötni a figyelmemet.
-Ugye milyen jó pasi? –kérdezte Rachel.
-Nézd milyen rajta az egyenruha.... –mondtam.
-Akkor vajon milyen lehet a ruha alatt? Sőt az ágyban? –kérdezte.
-De bolond vagy Rachel.... –nevettem halkan.
-Hölgyeim majd óra után velem jönnének? –kérdezte SungGyu tanár úr.
-Persze tanár úr. –mondtam majd próbáltam figyelni.
