2. fejezet

Hamar eltelt az óra de csak azért mert tényleg próbáltam a tantárgyra figyelni. Rachel csendben maradt és ő is próbált figyelni. Amikor kicsengetett összepakoltunk majd odamentünk a tanárhoz. Elmentünk a szertárába majd becsukta az ajtót.
-Mégis miért kellett beszélni az én órámon? Óra után nem ért rá? –kérdezte.
-Sajnáljuk tanár úr. Nem akartuk. –mondta Rachel.
-Mi volt ilyen fontos amit közölni kellett egymással? –kérdezte.
-Tetszik tudni pasik meg ilyenek.... –mondta Rachel. Én csak némán figyeltem.
-Mi volt olyan vicces? –lépett elém. Én felnéztem majd gyönyörű barna szemeivel találkoztam.
-Öm.... Tanár úr semmi. Csak Rachel olyat mondott amitől elnevettem magam. Sajnálom tanár úr. –mondtam majd mélyen meghajoltam. –Sajnálom!
-Semmi baj. –mondta majd megérintette a vállamat és mélyen a szemembe nézett. –Csak legközelebb ne forduljon elő.
-Igen is tanár úr. –mondtam.
-Most elmehettek. –mondta. Kisiettünk Rachellel majd bementünk az utolsó óránkra. Hamar vége lett majd haza indultunk. Rachellel elmentünk egy kávézóba megittunk egy tejes kávét majd elindultunk haza. Én inkább a tanár úrhoz vettem az irányt.