4. fejezet

-Michi.... –szólalt meg egy ismerős hang. Megfordultam majd megláttam, hogy SungGyu csak egy törölközőben áll előttem.
-Öö.... SungGyu vagyis tanár úr.... –mondtam zavartan.
-Nyugodtan hívj SungGyunak. –mosolygott. Oh anyám.... De cuki mosolya van. –Miért jöttél ide?
-Igenis tanár úr vagyis SungGyu. Csak azért jöttem mert nem értem a tantárgyát. –mondtam.
-Oh értem. Gyere be a dolgozó szobámba. –mondta.
-Nem már épp készültem menni. Gondolom most nincs türelmed hozzám vagyis elmagyarázni az anyagot. –mondtam.
-Nem gyere csak. Van türelmem. –mondta.
-Hát jó. De nem maradhatok sokáig. A szüleim nem tudnak semmiről. A telefonom pedig otthon van. –mondtam.

-Tessék itt van az én telefonom. Hívd fel a szüleidet. –mondta majd odatartotta a telefonját.
-Köszönöm. Csak egy perc lesz. –mondtam. Elvettem a telefonját majd felhívtam anyát. Mondta, hogy csak vacsorára érjek haza. Közben bementem SungGyuval a dolgozó szobájába. Eltűnt egy időre aztán egy hosszú bemelegítő nadrágba és egy izom pólóba tért vissza.
-Kész is vagy? –kérdezte.
-Igen és nagyon köszönöm. Anyukám azt mondta, hogy vacsira érjek haza. –mosolyogtam.