40. fejezet

Anyáék beleegyeztek az esküvőbe. Nagyon boldog voltam. Az idő egyre gyorsabban telt. Az esküvő időpontja már ki volt tűzve ami pedig Július 4-e volt. Mindenki készülődött. Az esküvő napján eltűnt SungGyu. Már nagyban ott vártam a helyszínen de ő csak 1 órás késéssel érkezett meg. Dugóba keveredett. Én meg már azt hittem, hogy az esküvő napján gondolja meg magát. De ezt leszámítva nagyon tökéletes volt minden. A suliban átvettem SungGyu helyét. Így én tanár lettem ő pedig maradt énekes. De pár hete előléptettek igazgató helyettessé. Így több fizetést kapok. Ami az én pénzem lesz. Mert nem egyesítettük a kasszánkat. Így mindkettőnk külön foglalkozik a pénzügyi dolgokkal. Nagyon boldogok vagyunk. Egyszerűen imádom SungGyut! Csodálatos sőt.... tökéletes pasi. Erre vártam már kicsi korom óta. Egy jó pasit találjak magam és azt pedig megtartom életem végéig.
                                         ~The End!~

39. fejezet

-Köszönöm. –hajolt meg mélyen. SungGyu rám nézett majd elmosolyodott.
-Michi csókold már meg! Mi a kocsinál leszünk. –mondta anya mosolyogva. Miközben egy kicsit SungGyu felé tolt.
-Jó nem soká megyek. –mondtam. Odaléptem SungGyuhoz majd átkaroltam a nyakát és hosszan megcsókoltam.
-Szeretlek Michi! –mondta.
-Szeretlek! Veled akarok lenni.... Örökre! –mondtam majd újra megcsókoltam.
-Menj haza és bontsd ki az ajándékomat. –mondta mosolyogva.

-Majd veszek neked valamit. –mondtam.
-Nem kell. Nekem elég volt ez a kis kalandunk a szertárban. –mondta majd megcsókolt.
-Majd felhívlak telefonon. –mondtam.
-Jól van. Most menj nem akarom, hogy megharagudjanak a szüleid. –mondta.
-Nem fognak. –mondtam mosolyogva.
-Szeretlek! –mondta majd megcsókolt.
-Szeretlek! –mondtam majd elindultam a kocsihoz. Beszálltam majd hamar haza is értünk. Felsiettem a szobámba majd elővettem az ajándékot a táskámból. Mellette még találtam egy kis dobozt. Kibontottam a csomagot és egy Infinite Destiny album volt. Mellette egy óvszer? Ezt miért tette oda? Majd kibontottam a dobozt. Egy gyönyörű szép gyűrű volt benne. Pár óra múlva amikor fel akartam volna hívni SungGyu pont akkor lépett be a szobámba.
-Szia! –vigyorgott.
-SungGyu mik ezek? –kérdeztem miközben a gyűrűre és az óvszerre mutattam.
-Az óvszer az az amikor a férfi mosdóba utánam jöttél és a melled közül kivetted. Ez még az. Megtartottam. –vigyorgott. Aztán lefagyott az arcáról a mosoly. Odalépett hozzám majd magához húzott és átkarolta a derekamat. –A gyűrű pedig.... Szeretném ha a feleségem lennél Michi. Nagyon szeretlek és veled akarom leélni az életemet.
-O-okés.... –mondtam.
-Szóval? Igen vagy nem? –kérdezte egy kis reménységgel.
-Te, hogy kérdezhetsz ilyet? –kérdeztem idegesen majd eltoltam magamtól. –Még szép, hogy leszek a feleséged.
-Michi.... –mondta majd megcsókolt. Felhúzta az ujjamra a gyűrűt majd lementünk anyáékhoz.

38. fejezet

Aztán visszamentem SungGyu szertárába. Elvettem a táskámat. Ő csak vigyorgott valamin. Nem értettem micsodán.
-Figyelj SungGyu! Nekem most vissza kell mennem az igazgatóihoz. Anyáék biztos végeztek már. –mondtam.
-Visszakísérlek. –mondta. SungGyu elindult az ajtó felé. Én egy kicsit hezitáltam majd megfogtam a kezét magam felé fordítottam és hosszasan megcsókoltam. –Ah.... Ne....
-Miért? –kérdeztem.
-Mert így totál felizgatsz. –mondta.
-Na és így? –kérdeztem majd újra megcsókoltam. Nyelvemet áttoltam ajkai között. Simogatni, ízlelgetni kezdtem puha nyelvét. Közben a kezem levándorolt férfiasságához. Simogatni kezdtem a ruhán keresztül.
-Te most kikezdesz a tanároddal? –kérdezte mosolyogva.
-Igen. Kérem büntessen meg. –mondtam majd felültem az asztalra.
-Ez most hosszú szünet? –kérdezte.
-Igen az. –mosolyogtam.
-Akkor mire várunk? –kérdezte. Bezárta az ajtót majd nekem esett. Elkezdte csókolgatni a nyakamat. Levette rólam a cipőt majd a nadrágot. Lehúzta a nadrágját majd a bugyimat. Egy ideig simogatott majd lehúzta a boxerét felhelyezte az óvszert majd belém hatolt. Magamhoz öleltem majd elkezdtem halkan a fülébe nyögni. SungGyut ez még jobban felizgatta és erősebben nyomott. Végül felemelt és leült az egyik székre. Amikor elhelyezkedett a kezét a hátamhoz tette. Mozogni kezdtem közben csókoltam SungGyu nyakát. Néha megharaptam vagy megszívtam. Egy idő után elélveztünk. Pár perc kellett ahhoz, hogy minden visszatérjen a normális kerékvágásba. Ez után felöltözünk. Megcsókoltuk egymást majd kimentünk a szertárból. Még mindig szünet volt. Az ebéd szünet mindig hosszú. Visszamentünk az udvarra. Leültünk egy padra majd beszélgetni kezdtünk. Aztán jöttek anyáék.
-Mehetünk? –kérdezte anya.
-Igen. –mondtam majd felálltam. Elindultunk majd SungGyu utánunk szólt.
-Uram kérem várjon. –szólt SungGyu. Megálltunk majd hátra fordultunk. SungGyu odajött hozzánk majd rám nézett.
-Mondjad fiam. –mondta apa.
-Sajnálom ezt az egészet. Nem akartam ezt tenni a lányukkal. Szeretem sőt imádom. Nem akarok tőle elválni. Michi ez alatt a pár hét alatt az életem részévé vált. Már nem tudom elképzelni magamat nélküle. Ő adott nekem mindenhez erőt. Csak miatta volt kedvem bejönni az iskolába. Meg az egész naphoz miatta volt kedvem mert tudtam, hogy láthatom és újra érezhetem csókjait, érintéseit. Szeretem és tényleg sajnálom ami történt. –mondta.
-Semmi baj! Michi is nagyon szeret téged. Még a történtek ellenére is. –mondta anya mosolyogva.
-Nem akartunk titeket elválasztani egymástól. Mi tudjuk, hogy igazán szereted a lányunkat. –mondta apa.

37. fejezet

Kimentem az udvarra. Leültem az egyik padra majd elkezdtem gondolkodni. Magán tanuló vagyok.... Nem fogok többet a barátaimmal találkozni. Sok szabadidőm lesz. Foglalmam sincs mivel töltsem el. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki mögém áll és megfogja a vállamat. Hátra néztem majd felálltam.
-Jó téged is látni. –mosolygott.
-Most mennem kell. –mondtam majd indulni készültem de megfogta a kezemet.
-Kérlek beszéljünk egy kicsit! –mondta.
-SungGyu.... –kezdtem.
-Csak 5 perc lesz. –mondta. –Kérlek!
-Na jó. –mondtam majd visszaültem. SungGyu leült mellém.
-Figyelj! Én nem akarom ezt. Ha úgy akarod akkor szakíthatunk. Ezt most nem azért mondom mert már nem szeretlek mert imádlak! De ezek után már kétlem, hogy együtt szeretnél velem lenni. Nyugodtan elmondhatod nekem ha már nem szeretsz. –mondta.
-Várj! Te honnan veszed, hogy már nem szeretlek? –kérdeztem.
-Miért szeretsz? –kérdezte.
-Az nem kifejezés. Én attól, hogy magán tanuló lettem ugyanúgy szeretlek! –mondtam mosolyogva.
-Michi.... ez most komoly? –kérdezte ledöbbenve.
-Igen SungGyu szeretlek! –mondtam. SungGyu közel hajolt majd amikor megakart volna csókolni elhajolt. –Ezt most nem mondod komolyan?

-Gyere velem! –mondta mosolyogva majd ajkába harapott.
-Minek? –kérdeztem.
-Van egy meglepetésem. –mosolygott. Felálltam majd követtem SungGyut. Bevezetett a szertárjába. Már megint mire készül?
-SungGyu.... Mire készülsz? –kérdeztem. Odament az asztalához majd megfogott egy kis csomagot.
-Ez a tied. –mosolygott.
-De miért? –kérdeztem.
-Ma vagyunk 2 hónaposak. –mondta.
-Úristen. Tényleg! Sajnálom SungGyu, hogy én vettem neked semmit. Csak tudod annyira kiment a fejemből. –mondtam.
-Nem kell semmit sem venned. Nekem elég vagy te is. –mosolygott. Odajött hozzám majd a kezembe nyomta a csomagot. –Tedd el a táskádba és majd otthon nyisd ki!
-Hát jó. De figyelj megfognád a táskámat? Elmegyek a mosdóba. –mondtam. Odaadtam SungGyunak a táskámat majd elmentem a mosdóba.

36. fejezet

A ruhám!

Szakadó esőbe elindultam haza. Hazamentem és egyből befeküdtem az ágyamba aludni. Úgy pár óra múlva fel is keltem. Egész nap nem csináltam semmit így a napom hamar eltelt. Egyszer csak haza jöttek anyáék. Lementem hozzájuk és beszélgettünk. Elmondtam nekik mindent. Nagyon meglepődtem azon, hogy anyáék nem tiltottak el SungGyu. Aztán felmentem a szobámba, elmentem zuhanyozni majd lefeküdtem aludni. Másnap anya felkeltett, hogy bemenjünk a suliba. Nem volt semmi kedvem. De felvettem egy fekete hosszú nadrágot, egy fehér atlétát, egy szürke zakót egy fekete magassarkút és egy nap szemüveget. Egy kicsi szájfényt vittem fel ajkaimra majd össze fogtam a hajamat. Aztán beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Amikor megérkeztünk miért is ne szünet volt. Mindenkit leküldtek a teremből. Bementünk a suliba levettem a szemüvegemet. Mindenki megnézett.... Nem értem mi olyan érdekes rajtam. Az igazgató felé vettük az irányt majd anyáék bementek. Nekem kint kellett maradnom.
-Michi! –szólt Rachel majd odajött hozzám.
-Mi van? –kérdeztem.
-Miért kellett bejönniük a szüleidnek? –kérdezte.
-Nem mindegy? Most minek foglalkozol velem? Tegnap semmibe néztél most meg már így aggódsz? –kérdeztem. –Nem értelek téged.
-Junie és Kim azt mondta nekem és ChiHoonnak, hogy a barátok leszünk ha beköpünk téged. De csak átvert. –mondta lehajtott fejjel.
-Miért nem gondolkodtál előre? Junieba nem szabad megbízni. –mondtam.
-Most már tudom. –mondta.
-Rachel.... Michi! –jött oda hozzánk ChiHoon.
-Szia édes! –mondta Rachel majd megcsókolta ChiHoont. Én csak sóhajtottam egy nagyot majd elnéztem.
-Michi.... minden rendben van? –kérdezte ChiHoon.
-Úgy nézek ki, mint akinek minden rendben van? Elcsesztétek az életemet! –mondtam idegesen majd ott hagytam őket.

35. fejezet

-Michi várj! –szólt utánam. Nem álltam meg csak egyre gyorsabban próbáltam rohanni. Felkaptam a táskámat és a kabátomat majd kirohantam a suliból. SungGyu szintén után rohant. –Michi!
-SungGyu hagyj! –kiabáltam vissza.
-Kérlek! –ért utol. Megállt előttem majd magához ölelt.
-Hagyj! –mondtam.
-Kérlek ne! Szeretlek! Sajnálom a tegnap estét. Tudom ezek után te már nem akarsz tőlem semmit. De fogalmam sincs kiköpött be minket. –mondta. Aztán hirtelen elkezdett esni az eső.
-Én tudom. Rachel.... Figyelj én is szeretlek! Azt akarom, hogy a pasim legyél de nem fog menni. Ha ezt a szüleim megtudják nem fognak a közeledbe engedni. –mondtam.
-Szeretlek Michi! –mondta majd megcsókolt.
-Most menj vissza. Tanítanod kell! –mondtam.
-Köszönöm! –mondta majd magához ölelt.

34. fejezet

-Vállalom a következményeket! –mondta SungGyu. Én csak csendben figyeltem.
-Ki kell, hogy rúgjam. –mondta az igazgató. –A kisasszony szülei tudnak a kapcsolatról?
-Tudnak róla a szüleim igen. –mondtam.
-Idehívná őket? –kérdezte az igazgató.
-Nem tudom. Elutaztak a nagyihoz Japánba. –mondtam.
-Akkor az úr szedje össze a cuccait és még ma távozzon az intézményből. –mondta az igazgató. SungGyu felállt majd az ajtó felé ment. Amikor már nyitotta volna az ajtót felálltam.
-SungGyu várj! –szóltam utána.
-Kérem üljön vissza! –mondta az igazgató.
-Nem! Most elmondom a teljes igazságot! –mondtam. –Szeretem SungGyut! De ilyen nagy bűn? Egy tinédzser nem lehet szerelmes? Egyébként is miattam lett ez az egész kapcsolat. Az egyik korepetáláson én csókoltam meg a tanár urat. Ő nem hibás semmiben. Ha valakit ki kell innen rúgni az én leszek. Küldjön el engem a suliból csak ne őt. Nagyon jó tanár és szintén nagyon jó énekes. Kár lenne egy ilyen embert kirúgni.
-De hisz ön most érettségizik! A szülei nem örülnének ennek. –mondta az igazgató.
-Nem baj. –mondtam.
-Csak egy dolgot tudok ajánlani arra, hogy a tanár úr itt marad de ön magán tanuló lesz. Felejtsék el egymást! A kisasszony pedig menjen haza. –mondta az igazgató.
-Köszönöm! –mondtam majd meghajoltam aztán kirohantam az irodából. SungGyu pedig utánam jött.