-Csak elaludtam. –mondtam.
-Őszintén? –lépett elém.
-Őszintén. Elaludtam sajnálom. –mondtam.
-Jól van. Azt hittem már másik pasi van a dologban. –mondta majd magához ölelt. –De nem nézhetem el. Beírtalak hiányzónak. Szerencséd, hogy csak 6 percet késtél.
-SungGyu. Köszönöm! Ezt még megfogom neked köszönni. –mondtam mosolyogva.
-Remélem örülni fogok neki. –mosolygott majd felemelt majd az író asztalra ültett. –Szexi vagy ebben az egyenruhában.
-Ahh.... Te.... Rólad ne is beszéljünk. –mondtam majd megcsókoltam.
-Nem tudok magamon uralkodni. –mondta.
-Muszáj. –mondtam majd becsengetett. –Most mennem kell.
-Michi ne.... –mondta.
-Elfogok késni. –mondtam.
-Azt mondom velem voltál. Beszélnem kellett veled a késésedről. –mondta.
-Egyik tanár sem csinál ilyen nagy problémát egy késésből. –mondtam.
-De én igen. –mondta.
-Figyelj! Most mennem kell. –mondtam.
-De nekem most el kell mennem. Ma már nem találkozunk a suliban. –mondta.
-Az neked úgy jó lesz, hogy suli után átmegyek hozzád? –kérdeztem.
-Igen. –mondta majd megcsókolt. Kimentünk a szertárból majd SungGyu a terembe kísért. Beszélt a tanárral én addig helyre mentem. Aztán figyelni kezdtem. Az óráim hamar elteltek. Aztán Rachellel elindultunk haza. Mivel ő ugyan abban az utcában lakik, mint SungGyu és a csapattársai így együtt mentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése