18. fejezet

Reggel ChiHoon keltett. Felkeltem majd szokásos módon felöltöztem lementem reggelizni majd elmentem a suliba. ChiHoon csendesen jött mellettem. Ránéztem majd elmosolyodtam. Olyan kis aranyos arca van. Egyszer csak azt éreztem, hogy ChiHoon lassan a kezét a kezembe csúsztatja. Megálltunk majd felé fordulta. ChiHoon csak értetlenül nézett. Aztán csak egy rövid puszit adtam az arcára. Elmosolyodott én pedig fülig vörösödtem. Elindultunk majd kézen fogva mentünk be a suliba majd a terembe. Mindenki értetlenül nézett ránk. A mai nap kivételesen nem SungGyu órájával kezdődött. De viszont vele volt vége.... Rachel szokásosan mellettem ült. ChiHoon letette a táskáját majd odajött hozzám. Addig Rachel értetlenül kérdezgetett, hogy mi van most SungGyuval. Nem mondtam semmit csak ChiHoon felé fordultam. Leült a székre engem pedig az ölébe húzott. Egy kicsit oldalasan ültem, hogy lássam ChiHoont is és Rachelt is. Magamhoz öleltem ChiHoont majd elmosolyodtam. Egyszer csak elgondolkodtam milyen nehéz boldognak látszani.... Becsengetett majd hamar ki is csengetett. A mai órák olyan gyorsan elteltek. Aztán jött az utolsó óra. Szünetben egyszer csak SungGyu lépett be a terembe.
-ChiHoo csókolj meg! –súgtam a fülébe.
-Miért? –kérdezte.
-Azt mondtad este bármit meg teszel nekem amiért elvállaltam ezt az egészet. –mondtam.
-Jó. –mosolygott. ChiHoon félre seperte a hajamat majd maga felé fordított és megcsókolt. A nyelve lassan átférkőzött ajkaim közt majd ízlelgetni kezdtük egymás nyelvét.
-Hmm.... Ez totál beindított. –szólaltam meg amikor elváltak ajkaink.
-Ahh engem is.... –mondta majd nadrágjára nézett. Én is lenéztem majd megláttam, hogy dudorodik a nadrágja.
-Azt látom. –odahajoltam majd megcsókoltam. A hajam előre bukott így senki sem látott semmit. –Rachel már féltékeny....
-Hmm.... Az jó. Amúgy őszintén én totál beindultam rád. –mondta. Ez egy kicsit váratlanul ért. Igaz ami igaz én is beindultam rá.
-Én is. –mondtam majd megcsókoltam. ChiHoon keze a fenekemre tévedt. Magához húzott majd egy kicsit elkezdett alattam mozogni.
-Ahh.... –nyögött a csókunkba.
-Nyugi.... –mondtam majd elhajoltam tőle.
-Könnyen beszélsz. Neked nem áll a farkad. –nevetett.