-Hát semmit. Úgy volt, hogy SungGyu átjött. Mármint együtt mentünk el hozzám. Bemutattam anyuéknak aztán felmentünk a szobába megtanultam anyáék közben elmentem szórakozni. Gyorsan lezuhanyoztam aztán lefeküdtem az ágyra SungGyu mellé és megtörtént. –mondtam.
-Úristen! Milyen volt? –kérdezte miközben megálltunk. Észre sem vettem, hogy megérkeztünk a házához.
-Hát.... Nagyon kanos volt. Úristen tökéletes volt. –mondtam.
-Szereted? –kérdezte.
-Igen. –mondtam.
-Most mi lesz? –kérdezte.
-Hát most hozzátartok épp. Szóval.... most szerintem az lesz amit ő akar. Hétvégén az volt amit én akartam. Most az amit ő akar. –mondtam.
-Holnap jössz egyáltalán suliba? –kérdezte mosolyogva.
-Menni fogok. Emiatt ne aggódj! –mondtam.
-Na jó. Látom társágunk van! Én nem is zavarok tovább. Nektek jó szórakozást! –mondta Rachel mosolyogva. Megfordultam és ott volt SungGyu.
-Szia Rachel! –mondtam. Rachel bement a házba.
-Mehetünk? –kérdezte.
-Hova? –kérdeztem.
-Hát hozzám. –mondta.
-Ja igen. –mondtam. Elindultunk amikor megérkeztünk letettem a táskámat a nappaliba.
-Kérsz valamit enni? –kérdezte.
-Nem vagyok éhes. –mondtam miközben felültem az egyik pultra. SungGyu furcsán nézett rám. Aztán rájöttem, hogy miért is. –Ja bocsi csak annyira hozzá szoktam.
-Semmi baj. Maradhatsz nyugodtan. De biztos nem vagy éhes? –kérdezte. Leszálltam a pultról majd odamentem hozzá.
-Biztos nem vagyok éhes. –mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése