7. fejezet

-Attól még az iskolán kívül udvarolhatok neked. Meg nem mintha olyan nagy korkülönbség lenne kettőnk között. Csak 2 év. –mondta majd megcsókolt. Felhúzott a padra majd maga alá fektetett.
-De ugye nem csak arra kellek? –kérdeztem.
-Nem. Én őszintén szeretlek, kívánlak és beszélni akarok a szüleiddel. –mondta majd megcsókolt.
-Holnap gyere át. –mondtam.
-Mi lenne ha te jönnél át hozzám. –mondta vigyorogva.
-Nem tudom akkor gyere át hozzám suli után. Hogy a szüleimmel beszélni tudj. –mondtam.
-Jó majd veled megyek. Haza kísérlek. –vigyorgott majd megcsókolt.
-Jó. De most mász le rólam. Nem soká jönnek a többiek is. –mondtam.
-Tanulj! Feleltetni foglak. Megnézzem, hogy használod a térképet. –mondta vigyorogva.
-És miből feleltetsz? –kérdeztem miközben leültem a helyemre.
-Miből szeretnéd? –kérdezte.
-Hát.... A legjobban azokat tudom amit tegnap utoljára néztünk át. –mondtam.
-Értem. Szóval Dél-Korea gazdasága. –mondta.
-Igen az. –mondtam.
-Akkor majd abból kérdezek. Meg pár ismétlőt az előző anyagból. Azt tudod? –kérdezte.
-Igen. –mondtam.
-Akkor tanulj! –mondta majd megcsókolt. Visszament a tanári asztalhoz. Én tanulni kezdtem. Egy szót nem értettem majd odamentem hozzá. Elmagyarázta majd amikor elmentem tőle megfogta a derekamat és az ölébe húzott.
-SungGyu.... –mondtam mosolyogva.
-Mi az? –kérdezte. Megéreztem a fenekemnél valami dudorodó és kemény valamit. Aztán rájöttem, hogy az a valami SungGyu férfiassága volt.
-Suli után kanoskodj. –vigyorogtam.
-Bocs.... de olyan csinos vagy ebben az egyenruhában. –mondta vigyorogva.